Magyar neve Szent Pentele, de hívják görögösen Panteleimonnak, szlávosan Pantyelejmonnak is. Nyugaton a Pantaleon név terjedt el inkább.
A nyugati hagyományban a 14 segítő szent egyike, a keleti hagyományban ingyen gyógyító orvos, csodatevő, nagyvértanú.
Kis-Ázsiában született a Kr. u. III. század végén. Eredetileg Pantaleonnak hívták, ami annyit jelent, „egészen olyan, mint egy oroszlán”. Atyja egy híres orvos keze alá adta, hogy elsajátítsa az orvosi tudományokat, azonban Pantaleon előbb anyja, majd annak elhunyta után egy szent életű idős pap hatására a kereszténység felé fordult, Krisztus erejével csodákat tett, holtakat támasztott fel és betegeket gyógyított. Ezért hívták később Panteleimonnak (Pentelének), ami annyit tesz, „egészen könyörületes”. Orvosi hivatását úgy teljesítette be, hogy nem emberi tudománnyal, nem is a pogány Aszklepiosz mesterkedéseivel, hanem az egy igaz Isten, Jézus Krisztus nevének segítségül hívásával gyakorolta az irgalmasságot, és nem kért cserébe fizetséget.
Diocletianus és Maximianus római császárok idején, fiatalon nyerte el a vértanúk győzelmi koszorúját, miután kivégzői válogatott kínzásokban részesítették. Az orvosok, vakok és súlyos betegek pártfogója.
